Csitt! Felszólalnom itt szabad?

Itt elrepült egy pillanat.

Tétlen várunk, míg nem marad?!

Ocsmány halált várni zavar?

Pedig más út nincs, mint tudod.

Egy pár perc s jön vég az undok.

De aztán mi lesz, nem tudom.

E vers máshol kalauzol.

Létnek értelme akkor mégis mi?

Az hogy, izgalmat adjunk neki mi.

Bizony a feladatunk nem kicsi.

Idétlen, az ki ezért cidrizik,

Tétlen, is tesz valamit, ezt hiszi,

Unalomban élni neki idill.

Répa az, akinek ez így szimpi.

A kalandokban gazdag életet.

Ezt mindenkinek kívánok s teljest.

Tény, annak jár, ki létet jól terel.

Ezen múlik,hogy sokat élhetsz-e.

Sose felejtsd, szeresd az életet. 

Egy verset rebegek,

Mely vers eszperente.

Egyszer egy emberke

Melynek neve Ede

Eleken fellegeket eregetett

S ezzel rengeteg ember nem szerette.

Egy ember neten ezt mekegte csevegve:

,,Neked e helyen egy frend-ed sem lelend”

S elment Ede,

Ment Egerbe.

Egerben kedves emberek

Nem keseregtek fellegeken.

S Ede eregette

Mert megtehette.

De eme percben Gergely

 Eperjesen szendergett.

De Gergelyke nem kedveske

 Ede vele egy teremben:

Fellegeket ereget,

Erre Gergely kecske lett?

(Heves helyzetekben Gergely kecske lesz

Eme rege nem lehet eszperente.)

E kecske hevesen lehelt Ede fele,

Erre Ede sebesen ment Szeged fele.

Gergely erre ember lett s szendergett

Befejezem eme versem. End