Úton vagyok már régóta,
Utamról szól ez a nóta.
Hogy jutottam oda ahol vagyok?
Itt milyen döntéseket hozhatok.
Ez a rész volt katafóra,
Most kezdődik el az ,,óda”.

Verdát a szüleimtől kaptam.
Apám hasonlót kapott hajdan.
A mi családunkba így van, ez már régóta:
Apa mondja meg: mit vezessen a fióka.
Nincs ezzel bajom, sőt nekem tetszik
Könnyű vele íveket bevenni.  

Aztán döntenem kellett,
Hogy milyen úton menjek.
Választhattam volna egyszerűt,
Unalmast és talán sorsszerűt,
De kocsimhoz nem illőt választottam.
Ez a hozzám igen illő változat.

A választottam izgalmas.
Nem sokat megyek, lassan
Szerpentineken kapaszkodom fel
Életem biztonságban nincs sohse.
Üzemanyag folyton fogyóban,
Kútig elérnem mindig csoda.

Segítségem igazából nincsen,
Barátaim nem láttam már rígen.
Bár gyakran találkozom velük,
Már sehova se megyünk együtt.
Én is egyedül utazom, már
Kínoz emiatt magányosság.

Az eső hirtelen jött el,
Ez sajna eléggé közhely.
De így van nincs mit tenni.
Láttáv csak egy pár centi.
Az út is csúszik, baj lehet itt,
Most lassítok ezért egy cseppnyit.

Sötét árnyékot látok magam előtt.
Bicikliző megtestesült vonzerő.
Most megállunk hát mindketten,
Annyit kérdek: ,,Elvihetlek?”
Pakoltunk, és beszáll mellém,
Magányos utam véget ér.

Elnézést az alpári kezdésért,
Sajnos felhúz a téma eléggé.
Az időjárás, hol télies, hol meleg.
Újra eljönnek szúnyogok és legyek.

Problémám nem ez,
Sőt ezt szeretem.
Viszont, az újjáéledés időszaka van ekkor,
Előjönnek a fák s zöldellnek a mókusok. Terror.

Nem magával a ténnyel van bajom.
Hanem, akik erről írnak barmok.
Millió és millió ilyen vers van
Tán több, is mint akármilyen novella.

Igazán idegesítő tud lenni,
Mikor száz meg száz poéma azt teszi:
Hogy ugyanazokat a gondolatokat ismétli
S érzelmeket, miket mindenkinek könnyű átélni.

Ettől költőnek érezhetik magukat,
Szerintük ilyeneken mindenki mulat.
Nem költök ők, irkászok,
Nem valami nagy ászok.

Tudom jól, hogy több én sem vagyok,
De én több lenni próbálgatok.
Ez már kicsit sem az a téma
Miről szólni akartam épp ma.

Tavasszal minden virágillatot áraszt.
Van, aki élvezi ezt, van, aki frászt kap.
Allergia is visszatér
Zsepi kell rá, egy nagy marék.

A levegőben szerelem van,
És ez ugyancsak verseket ad.
Köztük sok jó van.
Még több a ponyva.

Ó, te csodás tavaszi éjszaka.
Legtöbb giccshimnusznak időszaka.
Kérlek, békáiddal légy csendesebb,
Nem tudom befejezni versemet.

Itt állok tizenhét évesen.
És arra kellet ráébrednem,
Hogy arcom valahogy nincsen,
E versnek vége ez minden.

Inkább most mégsem,
Leírom történetem.
Így talán kétes,
Hogy e sztori részletes.

Ez az arc nem igazi.
Tudtam mindig, hogy hamis.
Azok látják, akiknek ott van,
Nem látják a többi maszkomat.

Azok, akik pedig ismernek,
Igazából ők sem engem,
Hanem bizonyos maszkokat látnak.
Az álarcok mások mindahányan.

A maszkom kopni kezdett.
Már nem téveszt meg engem.
Érdekelni kezdett, mi van alatta?
Van-e rendes arc vajon, vagy maszk van csak?

Amit most látok az alatt,
Még több maszk van, vagy már az arc?
És a gondolkodás, hol folyik?
Sajátok a gondolatok itt?

Csak mert lehet, hogy nem enyémek.
Az igazságtól félnem kéne?
Úgy viszket az arcom,
Lerántom a maszkom.

Három… Mindjárt megteszem.
Kettő… Szemem sem rebben.
Egy… Nem megy, nem merem,
Maszkot le nem veszem.

Milyen lehet az igazi énem?
A látványától ó, miért félek?
Ilyen maszkja másoknak is ott van?
S magukat nem ismerik titokban.

Nem. Nem érdekelnek mások,
Én akkor is belevágok.
Ha, összeszedem bátorságom,
És megszerzem az igazságot.

Vajon ha sikerül lerántanom,
És arcomat álarc nélkül hagynom,
Akkor elvesztem-e azokat,
Kiket, neveztem barátoknak?

Egyébként mióta van rajtam maszk?
Vajon hogyan került fel oda az?
Hogy tudta leplezni az egóm?
Arcom milyen volt, és milyen most?

Ha arcom nem tetszik,
Új maszk majd elrejti.
Mostaninál jobb, viszont nem álom.
Rájönnének, hogy csak én kreálom.

Gondolkodást már abbahagyom,
Mivel az ilyen gondolatok,
Csak elveszik bátorságom.
Eldöntöttem, most lehántom.

Egy… Vajon milyen vagyok?
Két… Na, jó, nem agyalok.
Há… Maszkom leveszem,
Arcomra nézhetek.

Végre megismerem,
Személyiségemet.
Új dolgokat tudok meg magamról.
Én kedvesebbnek hittem magamot.

A Szeptembernek vége,

Benne Október közepébe.

Éjfél felé járhat most az idő

Csönd van; a kattintások kivehetők.

Paintman épp transzban,

Zavaros a rajza.

Mikor a transznak végre, vége

Megnézi milyen lett a műve.

Mikor végül ránéz, elborzad.

Gergelyt öli egy sötét alak.

Másnap, Paintman szomorún ballag,

Nem tudja, mit jelenthet a jóslat.

Felvidul, mert az eszébe jutott

Első álmával járó pársoros:

,,Ha álmod egy éles kép,

Biztos jövő, úgyhogy félj.

Még lehet változtatni

Csak fekete s fehér szín.

Viszont ha rajzod zavaros

Más álma nagyon hasznos.”

Előtte ekkor egy borotva landol,

Egyértelmű a jel: párbajra hívó.

Viszont nem ő címezte,

Vitte is Váriman-hez.

Váriman épp edzet,

Mikor Balázs bemegy.

Mondja is rögtön:

,,Tóni is kiszökött!”

Váriman felugrott

,,Mért vagy ebben biztos?”

Paintman a borotvát elővette

Szokásos kék szín, Tóni jellel.

Váriman hallgat

Balázs hangoztat:

,,A párbaj komoly,

Fegyvereket pakolj!”

Beszélhetett neki Balázs:

Mert Dani agya máshol jár:

,,Volt már hogy szökött Kolbászfalui,

Miben más ez az eset, nem tudni.

De mégis, mégis nem lehet véletlen:

Hogy most kiszökik minden ellenfele:

Először Klári néni

Ki meggyből bombát készít;

Aztán az aljas Alfonzo

Hangos zajjal tébolyító.

És most az ősellenség,

A kolbászfalvi borbély.”

Hirtelen ötlettől vezérelve

Tóni borotváját földnek verte.

Régebben egy levelet talált volna

Itt egy pendrive hullott le a porba.

,,Paintman egy laptopért szaladj.”

Hangzott Várimannek a szava.

Balázs megnyitotta a videót

Melyben Tóni alakja szónokolt.

,,Ha párbajomat el nem fogadod

Gergelyt eztán csak holtan láthatod.

És ha Paintmant is elhozod

Nem élitek meg a holnapot.”

Ekkor a kamera ráközelített

Hátérben ember alakú Gergelyre.

Kócos, vizes tarka haja

Levágva padlót takart.

Ő maga egy sarokban kuporgott,

Tóni extra nyugtatója hatott.

,,Halottad Balázs?

Velem ne vitáz,

Gergely az én cimborám,

Egyedül vívom e csatát!”

,,De Dani értsd meg már végre

Tóninak épp ez a terve

Lehet, kellhet egy segítő kéz,

Ha kolbász kerül a képbe

Viszont ha nem viszel, hát megértem.

Legyen nálad vésztartalék fegyver.”

,,Nálam lesz az ostorom

 Többet vinni nem fogok!”

A borotva belsejébe

Párbaj helye feltüntetve.

Váriman egyedül ment be,

Rögtön rátámadt két medve.

Narancsszín medvék

 Látott már ilyet:

E macikhoz érnie nem lehet

Tóni kolbász zsírral bekente.

A bal oldali, kisebb mackó fejel,

Csak levegőt, Dani odébb lépdel.

Elő a karikás ostort

A nagyobb felé csap nagyot.

  Most ez a brumi ugrik Váriman fele.

Erre az a fejére csap ostornyéllel.

Az állat elájult, a másik felbátorul,

Váriman hátrálni kényszerül majd megrémül.

Csapkod, próbálja visszatántorítani,

De ezzel nem juthat másra csak dühití.

Ekkor lódul a kicsi mancs

Kezére csordul a ragacs.

Erre az ereje teljesen elhagyja,

A nagy medve mellett terül el ájultan.

Úgy tizenegy perc elteltével ébredezik

A pálinka elhagyta, szembe vele Tóni.

Az ostora nála maradt

 Alkalmas idő harcra.

Felemelni se nem bírja,

,,Mitől erős e mágia”

Tóni eme kérdésre felnevet:

,,A bajszod kolbász zsírral bekentem.

Jössz egy medve videokártyával

Vagy elég, ha megadod az árát.

A pénzem miatt ne fájjon a fejed

Míg aludtál zsebedből elemeltem.”

Paintman nem tudott volna ölbe tett kézzel várni,

Követte Dánielt miután az elhagyta várit.

Látta, hogy hurcolják be,

Várt, hogy Tónit meglesse.

Várimant Tóni szolgái

Egy öreg székre ültetik.

Gesztenyebarna haját

Nem takarja kalapja,

Száznyolcvan és kétszáz közti magasságának

Hosszú kosaras ujjainak nincs most haszna.

Vele szembeni széken ül Tóni,

Alacsony albínó kolbászfalvi.

Várja, hogy újra felébredjen,

Ráér ideje, mint a tenger.

Hiszen akik hozzá járnak hajnyírásra,

Börtönben ülnek szabadságra várva.

Paintman közben őröket szedi le,

Fejbe üti, elájulnak izibe.

Leköti őket s szájukat beköti,

Több baja velük nem lesz, ezt reméli.

Utána jönnek a medvék

Azt hitte nehéz dolga lesz,

 De mos a medvék

 Nem üzemelnek.

Hogyhogy nem ezek az igazi medvék?

Tóni most robotokra költi pénzét?

  Körülnéz a teremben,

Talál az, aki keres.

Egy konzolnak álcázott

Vezérlő a brumihoz.

Váriman szólott:

,,Tőled nem szokott

Hogy túsznak tartás helyett

Foglyod, inkább megöljed.

Mit csináltál vele?”

Bökött Gergely fele.

,,Nyugtatót adtam én neki

Mitől két hónapig alszik.”

Szólt Tóni és folytatta tovább.

,,De ezt nem éled meg már,

Nem hagyhatom, hogy terve sikerüljön,

Élted elrablásában megelőzőm.”

És e szavak után,

Beszélgetés megált.

Most Tóni lehuppan a székére,

Legnagyobb szerencsétlenségére.

Mivel éppen ekkor landol oda,

Hatalmas ökle a pici bocsnak.

Tóni karjára talált az ütés

De nem lett azon semmi kiütés.

,,Tóni ettől felnevet tetszik, neki ez a helyzet.

E maci nincs felturbózva, így ereje gyermeteg.

Csekély most a tüzerőd

Paintman a szuperhős.”

A páholyból jön a válasz:

,,Nem erő kell ide, ész

Az pedig van épp elég.

 Nem kell ide izom,

A nagy súly agyonnyom.”

Tóni rájön hogy mekkora nagy bajban van,

Paintmanre borotvapengét dobálgat.

  Első mellé, második, harmadik is mellé

Gondolja Tóni ,,Francba elfogyott a pengém!”

A medve eközben magasra tornássza magát,

Hogy ugrásával biztosítsa Tóni halálát.

Tóni futkos, keres, kutat

Bár találna mentő úttat.

Végül egy féltéglát felkap

Dob vele egy hatalmasat.

Ezt Paintman is látja,

De most sajna hiába.

Elugrani késő,

Karját törte a kő.

,,Áh”- Paintman üvölt,

De most sem adja föl.

A medvéről letehet,

A másik keze ügyetlen.

Egy reménye maradt csak.

Zsebében festék bomba.

Azt most ügyetlen kezével elhajítja.

  A lila festék Tóni szemét tarkítja.

Tóni elbaktat a sürgősségire

Dani Balázsnak ennyit mond: ,,Köszike”

 A bajszát megtisztítják,

A Pálinkát nyakalják,

Gergelyt kiszabadítják és elviszik haza

A Tóni szolgáiról szolnak a zsaruknak.

Dániel szólt ,,Oké felhívtam az orvost,

Már csak fél óra és itt lesz doctor Watson.”

Váriman fantasztikus kalandjai 0.rész

Gyula cityben járunk

Hol van az, ne ámulj.

Elmondom én rögvest,

Gyulavári mellet.

Sötét van már, késő este

Egy lány áll kint dideregve,

Épenség hazafele járna,

Ha meglenne a kerékpárja.

De, elvitte egy kolbászfalui

Vissza ezt most már nem szerezheti.

Ekkor megérkezik lovasszekéren

Váriman, Paintman és Gergely kecske.

A biciklit visszahozták,

A leánynak odaadták.

Hogy kik ők elrebegem

Egy percembe se telhet.

E hősök a Vári csapat,

Mivel ketten is váriak.

Gergely kecskével kezdem,

Ő nem túl fontos karakter.

Váriman kecskéje,

Verekvések mestere.

De Gergely nem mindig kecske,

Ha ő lenyugszik ember lesz.

Paintman a hős, a bátor.

Nem félt ő a Szecskabáltól.

Neve Balázs a Szekeres.

Így ő hajtja a szekeret.

A feladata nem csak ennyi,

A színhelyeket lefesteni.

Bünőzőkkel harcol,

Ellenfelet rajzol.

Olykor jövőbe tekint,

Mit lát paint-ra veti.

Végül a hatalmas Váriman,

Valójában Braun Dániel.

Erejét a házi pálinka biztosítja,

Fél literes korsójából hajtogatja.

Másnapos vagy részeg sohasem lesz

Nincs ital mi Várimannek betesz.

Kivéve a kolbász levet,

Mert a kolbász a gyengéje.

Vagy ha bajszát lenyesik,

Elveszti az erejit.

Világít a sötétben,

Így segít az éjelen.

Álatokat megérti,

Szünetekben segítik.

Mikor ellenféllel találkozik,

A karikásával ostorozik.

Székelybajusza megnő és elkap,

Ezzel lefegyverez és fogva tart.

Hogyha méreg önti el,

Busó lesz, aztán elver.

Edzési szokása pedig,

Malomkövet emelgetni.

A csapatnak egyenruhája az nincs,

Leírom egyenként ki mibe feszit.

Gergely ruhát nem visel,

Hisz kecskeszőr fedi el.

Paintman sem jelmezes,

Napszemcsit hord Szekeres.

Várimanemen vé betűs jelmez feszül. 

Székelykalap és boxer alá vet kosztüm.

Dánielként maszkot visel,

Mellyel bajuszát rejti el.

A helyszíne e történetnek

Gyula city s eme hely mellet:

Gyulavári világ főfalú,

Van akkora mint a nagy Peru.

Itt lovasszekéren és népi viseletben járnak,

Egyetlenhely hol nádtetős-felhőkarcolók állnak.

Volt viszont Gyula másik felénél

Kolbászfalu de már elkergették.

Kolbászfalu csupa az ellenség,

Legnagyobb volt köztük Tóni borbély.

Kiszökött a börtönéből,

Újra szabad Szeptembertől.

Miért is tettem e tettet,
Miért nem maradtam csendben?
Jobb lenne-e most esetleg?
Barátok voltunk.

Vitánál is, hangja elragadó,
Szavak miket ő mond mind magasztos,
Az ékesszólása bámulatos.
Barátok voltunk!

Emiatt beszélgettem vele mikor lehetett.
Egyre jobban s jobban tudtam milyen az ízlése.
Örültem a barátnak, kit benne leltem én meg.
Barátok voltunk…

Aztán tragédia esett meg,
Ugyanis rájöttem: Szeretem!
Persze akkor még rejtegettem.
Barátok. Voltunk…

Napról napra, egyre jobban és jobban.
Mikor vele voltam lelkem nyugodtabb.
Vágynak tűzétől égek, hogy elmondjam.
Voltunk barátok.

Tudom mi az, mit mond majd,
Tartom ezért, magamban.
Nem bírnám, hogy kimondja:
Csak barátok vagyunk.

De lelkem ebbe nem nyugszik,
Mondandóm igaz megcsuklik.
Nem így akartam, ez ciki.
Barátok vagyunk?

Nem kérdés most az, hogy mit tesz.
Csak az, hogy csinálja mindezt,
Úgy dönt, hogy nekem jó legyen.
Barátok vagyunk.

Hogy új próba ne lehessen,
Elveszi minden reményem.
Teszi mindezt oly kedvesen.
Barátok vagyunk!

Aztán rájöttem mit tettem,
Rávettem, hogy bántson engem.
Magát bántja ezzel. Kedves.
Barátok? Vagyunk…

Szegénynek, kést kellett forgatnia szívemben.
De minden fájdalmamban, ő osztozik velem.
Sajnálom! Bocsásd meg azt amit veled tettem!
Barátok leszünk?

Idődet rabolni nem akarom,
Ezért hosszú verset nem szavalok.

A tízszavas olyan vers ahol a lényeg a tíz előre megadott szóval készíteni egy verset. Jelen esetben a szavak: pillangó; faház;  gomolyfelhő; eső; járólap; bőr; cipő; ásványvíz; beat; tízszavas.

Az utolsó pillangó is elszállt,
Nincs a közelben más csak egy faház.
Gyülekeznek gomolyfelhők.
Ontják magukból az esőt.
Ide fele járólapsor vezet.
Használni csak bőrcipőben lehet.
Kop-kop hull az eső kopogva
Már nincs más mód csak gumicsizma.
A tócsa már-már elégé magas
Vize mehet ásványvíz palackba.
Mert tudjuk nincs más csak üzlet,
Márkával már bármit megvehetsz.
Tudja már ezt az a nagy beat srác,
A gond csak hogy, őt is eladták.
Ez a vers egy tízszavas
Csak nehogy ezt is eladjam.

Kerek egynegyed esztendeje.

Egert veszedelem fenyegette.

Ede ment e helyre,

De Gergely elkergette.

Jelenben zsenge veszedelmet jelent.

Termetes legyek serege.

De Gergely merre lelend?

  Egert ment, nem erre nem ment.

Helyette egy kertben

Melyben epret termeszt

Megterjedt epreket szed.

Nem sejt: Egerben legyek

Megesznek hegyeket, s embereket.

Legyek egyszerre tele lettek s elreppentek.

Hetven perc telt el

Legyek merre mentek el?

Szerencse nem Szerencsre

Gergely fele mentek.

Fertelmes legyek rettenetes fejedelme

Gergelynek kertje felett terveket hebegett.

Gergely feje felszegve,

Hebeg fejedelemnek:

,,Te megetted Egremet?!”

Erre ez ezt felelte:

  ,,Rettenetes legyekkel

Elnyeltem egynegyed Egert,

Keddre nem lesz egy szem sem!”

,,Ezt nem engedem-

Mekegte Gergely.

Erre Gergely kecske lett

S mert eme helyen nem lelend egyebet.

Epreket vetett legyek fele.

,,Eme legyekre epret nem, epret nem kenhetsz

Mert elvesznek!- Hebegte e fejedelem s elveszett.

Gyerekek mehettek

Egerre Szerencsre.

De ne menjetek

Szegedre mert e

 Helyen Ede fellegeket ereget.

Ende

Az eredeti Pocak Benőt nem én írtam. Én csupán kiegészítettem az eredeti szöveget, úgy hogy közben egy mondatba se piszkáltam bele, csak közéjük más mondatokat tettem. Az eredeti mű mondatait kiemelem. Az eredeti sztorit Csiki Viktor írta.

Sohasem szeretett repülőgépen utazni. Hiába a statisztikák, elképzelhető hogy beüt valami gikszer, és azt nem ússza meg az ember olyan könnyen.
 Elővette a fényképet, amit a mellénye belső zsebében tartott. Erőt akart belőle gyűjteni de csak még idegesebb lett. Már úgy is késő lett volna meggondolnia magát, a gép felszállt és Pocak Benő épp a repülőgépen ült. Bevett egy szemet a nyugtatóiból, majd nem gondolva semmire csak bámult ki az ablakon. Szeme már kezdett leragadni mikor úgy érezte mintha rázkódott volna a repülőgép.
 Hirtelen pánik futott át rajta, de mikor látta, hogy senki más arca nem mutat félelmet, nyugalmat erőszakolt magára és elővette rejtvényekkel teli magazinját. A feje kezdett kitisztulni, mikor újra érezte a rázkódást. Ekkor az égő fények kialudtak, a képernyők kikapcsoltak és a motorok leálltak. Pánik. Nyomáscsökkenés. Görcsök. Ájulás. A katasztrófa után a homokban tért magához. Körbenézett.
 Egy szigeten landolt, amelyen emberi életnek semmi nyoma, a messzeségben nem tűnik fel sehol szárazföld, a tengernek szép, tiszta vizében különböző tarka halak és puhatestűek, a homokos parton halászmadarak, teknősök és rákok fürdőznek a napfényben, beljebb erdő első ránézésre dzsungel, alaposabb vizsgálódás után Benő felismerte, hogy a növények közt mindenféle éghajlatról származó egyedek jelen vannak. Sőt pár olyan egyed is, amihez foghatót, még nem látott.
Hirtelen tűzropogásra lett figyelmes és meglátta a gépet, azaz azt, ami maradt belőle. Másfél szárny hiányzott, a fél ami volt az se a repülő oldalán hanem tőle jó pár méterre. Az utastér fele eltűnt, viszont sehol egy törés nyoma. Felkapaszkodott hogy megnézze mi a helyzet belül.  Rá kellett jönnie, hogy ö az egyetlen túlélő. Ezt korábban is sejtette, viszont a tetemeken végignézve, furcsa eseteket talált. Egyből bizonyossá vált előtte hogy gyilkosság történt, mégpedig, dárdák és mérgező tűt köpő csövek által. Mivel régész volt gyorsan rekonstruálta az esetett magában:
- Nem csak én vesztettem el az eszméletemet, majdnem mindenki, szegény utastársaimnak, még csak esélye sem volt, megmenekülni…
Ekkor nagyot fordult vele a világ, ugyanis ráeszmélt, ő életben volt tehát valakinek segíteni kellett rajta. Megkereste a helyet, aminél ült. Kinyitotta a poggyásztartót. Táskája nem volt ott. A közelebb levők egyikében se volt az övé, viszont másoké ott volt. Kellett egy kis idő mire rájött. Miközben ki volt ütve valaki ellopta a holmiját. Hiszen az őslakosok nem lehettek, okuk nem volt rá hogy pont az övét hozzák el.
Körülnézet a gépnek utasterében, sehol a zöld táska. Benézett a pilótafülkébe, de amit látott attól tapasztalt mivolta ellenére elborzadt. A két pilóta már a zuhanás előtt meghalt. Egy-egy golyó az egyik fején keresztül, a másiknak (amennyire meg tudta állapítani) a tüdejében landolt a halálos lövés. Egy lövés mellé, a golyó a falban. A légi utaskísérő lánynál, egy pisztoly TT-30 (második világháborús Orosz gyártmány, azóta már nem használnak ilyet, hol szerezhette, de a legégetőbb kérdés, hogyan hozta fel a gépre) és a zöld táska. A lány nyakát nyíl fúrta át.
Még 3 másik holtest is van a szobába, golyó ölte meg őket is. Őslakosok. Nem emberek, testüknek nagy részét lila színű pikkely borítja, testükön, ami szőr van az mind haj, alkatilag, mint az emberek. Vérük vöröses színű még nem alvadt meg. 2 fiú 1 lány esett áldozatául a pisztolynak. Furcsa, úgy néznek, ki mintha emberek lennének pikkellyel borítva. Azaz mégsem, ahol egy embernek a farkcsontja van, ott nekik gyíkéhoz hasonló, óriási farok, valamint nincs fülük és orruk is pöttöm, a karkötőjükön olyan szimbólumok, amiket mintha látott már volna valahol. Benőnek nem volt pofája egyszerű ruhájuk alá benézni, de valószínűsítette, hogy hüllőként szaporodnak.
Benő eltette a pisztolyt, és megvizsgálta táskája tartalmát. Minden megvolt, kivéve a legfontosabbat. A medalion hiányzik. Ezt a kis tárgyat egy barátja passzolta le neki mikor, sürgősen kellett pénz. Elég magas árat fizetett érte, de az óta sem bánta meg. Szinte mindenben szerencsét hozott neki, még a szakdolgozatát is ő ihlette, nélküle sosem lett volna régész, és sosem jut el Egyiptomba és valószínűleg ezek nélkül most nem lenne ezen a szigeten.
Újra eszébe jutott egy gondolat, a megmentői. Elindult hát túlélőket keresni. Nem ment túl messze a repülőtől, keresett az erdőben valamint a parton, egy álló napig. Nem talált senkit, ebből rájött, hogy egyedül ő élte túl. Hisz ezek a lények, legyenek bármik már megmutatták kegyetlenségüket, nem mert reménykedni abban, hogy megmentője legyen az bárki még él.
Ezután elindult épen maradt elemózsiát keresni. A gépen maradt élelmet a rákok felzabálták. A szigeten levő dolgokból, nem mert enni, minden olyan furcsán nézett ki.
Három nap bujkálás után rátaláltak. Egy férfi és egy nő gyík.  Legnagyobb meglepetésére így köszöntötték:
- Höló, tö vagy a röpülőgép utasa?- kérdezték.
- Tudtok a nyelvemen? Hol vagyok? Ti kik vagytok? Miért tettétek ezt a társaimmal? És hol van a medálom?- buktak ki belőle a 4 nap alatt megfogalmazott kérdések.
- Mint hallhatod, tudunk- kezdte a válaszok sorolását a nő- Ögy bolygón vagyunk most 34 fényévrö a Földtől. Mi e bolygó Vári-i lakói vagyunk. A társaidnak csak a jutalmát, a nyugalmat adtuk mög, a mödálod pödig most is ott höver a homokban ahová töttünk tégöd meg őt. Mönj értö utána ölkísérünk a falunkba.
Benő ekkor magát is meglepte, de fegyverét otthagyva egyből futni kezdett, de nem a lények elől, hanem a medálért. Gyorsan felkapta a homokból majd a repülő felé rohant. A holtestek halomba rakva, utolsó útjukra készen hevertek. Nézte őket egy darabig. Végül valami szemet szúrt neki, ez egyikük tógába volt a másik kalózöltözetben, a harmadik egy ferences csuhába volt köztük rizsporos parókás, mindegyik más történelmi korból való volt:
- Hogy nem tűnt fel ez nekem?- kérdezte mintegy magától- Már halottak voltak amikor elindultunk igaz?- Kérdezte már az űrlényektől.
- Gondolom a kis robotika miatt- vette magára ezúttal a férfi a válaszadó szerepét- dö az is sögitett, hogy bödrogoztad magad- látva Benő meglepetését hozzá tette- Vári-i gép, bö van kamörázva.
Szótlanul elindultak, majd Benő törte meg a csöndet:
- Egyébként engem Benőnek hívnak.
- Öngem Yara-nak- mutatkozott be a lány.
- Lamancha.
Benő kérdezni akart még valamit, de addigra mire kitalálta, hogy tegye fel már a faluban voltak. A faluban nádból készült kis kunyhók álltak, körül belül 45 volt belőlük. A házak között tér. A téren sok idegen.A gyerekeken kívül mindenkit egyforma idősnek látott. A tér közepén óriási üstben, valami gulyásszerű leves főtt. Mindenki beszélgetett, senki se fordított nagy figyelmet az érkezőknek. Páran közülük a levest kavargatták, majd az egyik megkóstolta, beleszórt még valamit, újból elkavarta majd intett. Valakik tányérokat hoztak elő. Szétosztották majd szedtek, ki magának, ki egy egész csoport beszélgetőnek, ki a gyerekének.
- Löfogadom, hogy éhes vagy- mondta Yara majd Benő kezébe nyomott egy tele tányért, egy kanalat és egy jó nagy kenyérszeletet- Römélem ízlöni fog.
- Ugye nem mérgező a fajomra ez a leves?- nézett aggodalmasan a tányérja tartalmára Benő.
-Hmmm…- gondolkodott el a lány-, ha jól tudom nöm, hacsak a híg citromsav oldatra nöm vagy allörgiás.
Benő ezt halván egyből kanalazni kezdte az étket. A szokatlan íz kombináció elsőre meglepte, de minden kanállal egyre jobban ízlett neki. Mikor Yara visszajött, már ő is kanalazgatott a leveséből.
- Benő van a Földön Vári-i ismörősöd?- kérdezte, megbirkózva a névvel.
- Egy barátom az, tőle vettem a medaliont- felelte, majd elgondolkozott- Szerinted tudta, hogy így idekerülök?
- Tudta- felelt a kérdésre- azért adta nöked, biztos úgy gondolta tö vagy az akinök érdömes mögpróbálnia.
- Mit?
- Nos, élt itt ögy löány, nöm tudni miért a csillagokhoz közdett öl böszélni. Mindön öste fölnézött az égrö, és böszélt. Ögy orvos észrövette, hogy mindig ugyanahhoz a csillaghoz intéztö szavait. Öz a ti Nap-otok volt. Mély komába öset. Végül meghalt. Dö miután möghalt a szívdobogása a mödálból jött, és bár a töstébe egy szörv sö mükődik, most is úgy néz ki, mint akkor. A mödál egy pár nap után ölhallgatott, dö még most is bönne van szögény lány élötenergiája. A mödál ögy nap öltünt, két hónapra rá találták mög a Földön.
- Honnan veszi bárki is, hogy én tudom őt visszahozni?
- A mödál hozott idö tégödet.
Lenyelte az utolsó falatot, majd így szólt:
- Láthatnám?
Elindultak az egyik kunyhó felé. Útközben beszélgette:
- Egyébként miért beszéltek szögediesen?- kérdezte Benő.
- Nos, ha tájszólás nélkül próbálunk mög böszélni, akkor túl szömbetűnők a böszédhibáink.
- Értem… Van bármi elképzelés hogy miért pont a Földhöz beszélt.
- A világmindönségben öddig,mintögy ötszázözer intölligens faj ismört, dö csak három másik olyan faj van amivöl a szaporodásra is képösek vagyunk, így létröjöhet szörelem is, ami pödig sok mindönre képös. Lamancha-nak például ember volt az anyja- mondta, majd témát váltott- Igaz hogy van nálatok ögy höly ahová akármilyön örültségöt találsz ki mögoszthatod a világgal?
- Igen ez az internet. Egyébként merre tovább?
 Egy tágas kunyhóban álltak, berendezése egy ágy, egy láda, egy asztal, egy polcszerű tárgy, középen tűz rakására száraz, kövekkel kőrberakott terület. Yara elindult az ágy felé, majd bebújt alá. Benő benézett oda ahol a lány az imént eltűnt, csőszerű mély lejáratot látott, fehér csempével, fokokkal. Lement. Lent laborok egész sora, minden olyan korszerűnek tűnt, el nem tudta képzelni, hogy lehetnek ilyen eszközök, ilyen életmódot folytatók tulajdonában.
- Örre györe- hallotta Yara hangját, amire elindult.
- Nem tudom mit kéne tennem- vallotta be már a szobában. A lányra nézett, aki az üvegdobozában öntudatlanul feküdt, és Hófehérke jutott eszébe. A medálra nézett- Le tudnád ezt nekem fordítani?
- Oh, - lepődött meg a lány- csak ögy idézöt a vallásunk könyvéből, többrö számítottam. Az áll rajta: ,,Akik pödig tudják mit töhetnének mög egy másik szömélyért nö habozzanak mögtenni azt.”
- Nem azt mondtad, hogy ebben a medálban van az életenergiája?- Yara bólintott, Benő fojtatta- légy szíves emeld le róla ezt a burát.
Yara a komputer-hez (mint mindig most is minden érték 0). Leütött pár billentyűt, amitől a bura felnyílt. Benő odalépett, földhöz vágta a medált, amitől a benne lévő apró égkő kihullott. Ezt a szájába vette, majd csókkal (mintha még most is meleg lenne) a kómás szájába jutatta. Hátrébb ált, majd elszámolt négyig. Ekkor előbb a lány szeme, majd rögtön utána a lány is felpattant, látszott rajta hogy kicsit össze van zavarodva.
- Csodaszép vagy- hagyta el Benő száját a kijelentés. Tényleg annak látta, teste, mint a fajának női tagjaié általában, emberi szemmel alacsony. Haja halványzöld színű, arca csodálkozást mutat olyankor is mikor viselője nem csodálkozik.  A lány vérvörös szemének pupillája kitágult, amikor Benőt meglátta.
- Tudtam, hogy eljössz, Benő- ez a szobában mindenkit meglepett, de nem annyira, mint a válasz.
- Igazat megvallva én nem is számítottam rá, Fiammetta - mikor Benő ezt kimondta, Yara jobbnak látta elmenni. Elcsattant egy második, egy üdvözlő jellegű csók (Benő itt jött rá, hogy e hüllőemberek olyan a nyelve, mint a kígyóknak, hosszú, villás végű) amit még sok követett (mintha mindig is ismerték volna egymást), majd beszélgetés (Fiammetta anyanyelvi szinten beszélte a magyart). A nap végén hosszas csevej után, egy ágyban hajtották álomra a fejüket.
 Pocak Benő nem aludt még el. Azon gondolkodott, hogy: „vajon jó ötlet volt-e hogy elutazzon meglátogatni a szüleit, akiket már két éve nem látott?”. Akiket már többet nem is fog látni, mert úgy döntött itt marad.