Miért is tettem e tettet,
Miért nem maradtam csendben?
Jobb lenne-e most esetleg?
Barátok voltunk.

Vitánál is, hangja elragadó,
Szavak miket ő mond mind magasztos,
Az ékesszólása bámulatos.
Barátok voltunk!

Emiatt beszélgettem vele mikor lehetett.
Egyre jobban s jobban tudtam milyen az ízlése.
Örültem a barátnak, kit benne leltem én meg.
Barátok voltunk…

Aztán tragédia esett meg,
Ugyanis rájöttem: Szeretem!
Persze akkor még rejtegettem.
Barátok. Voltunk…

Napról napra, egyre jobban és jobban.
Mikor vele voltam lelkem nyugodtabb.
Vágynak tűzétől égek, hogy elmondjam.
Voltunk barátok.

Tudom mi az, mit mond majd,
Tartom ezért, magamban.
Nem bírnám, hogy kimondja:
Csak barátok vagyunk.

De lelkem ebbe nem nyugszik,
Mondandóm igaz megcsuklik.
Nem így akartam, ez ciki.
Barátok vagyunk?

Nem kérdés most az, hogy mit tesz.
Csak az, hogy csinálja mindezt,
Úgy dönt, hogy nekem jó legyen.
Barátok vagyunk.

Hogy új próba ne lehessen,
Elveszi minden reményem.
Teszi mindezt oly kedvesen.
Barátok vagyunk!

Aztán rájöttem mit tettem,
Rávettem, hogy bántson engem.
Magát bántja ezzel. Kedves.
Barátok? Vagyunk…

Szegénynek, kést kellett forgatnia szívemben.
De minden fájdalmamban, ő osztozik velem.
Sajnálom! Bocsásd meg azt amit veled tettem!
Barátok leszünk?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.