Elnézést az alpári kezdésért,
Sajnos felhúz a téma eléggé.
Az időjárás, hol télies, hol meleg.
Újra eljönnek szúnyogok és legyek.

Problémám nem ez,
Sőt ezt szeretem.
Viszont, az újjáéledés időszaka van ekkor,
Előjönnek a fák s zöldellnek a mókusok. Terror.

Nem magával a ténnyel van bajom.
Hanem, akik erről írnak barmok.
Millió és millió ilyen vers van
Tán több, is mint akármilyen novella.

Igazán idegesítő tud lenni,
Mikor száz meg száz poéma azt teszi:
Hogy ugyanazokat a gondolatokat ismétli
S érzelmeket, miket mindenkinek könnyű átélni.

Ettől költőnek érezhetik magukat,
Szerintük ilyeneken mindenki mulat.
Nem költök ők, irkászok,
Nem valami nagy ászok.

Tudom jól, hogy több én sem vagyok,
De én több lenni próbálgatok.
Ez már kicsit sem az a téma
Miről szólni akartam épp ma.

Tavasszal minden virágillatot áraszt.
Van, aki élvezi ezt, van, aki frászt kap.
Allergia is visszatér
Zsepi kell rá, egy nagy marék.

A levegőben szerelem van,
És ez ugyancsak verseket ad.
Köztük sok jó van.
Még több a ponyva.

Ó, te csodás tavaszi éjszaka.
Legtöbb giccshimnusznak időszaka.
Kérlek, békáiddal légy csendesebb,
Nem tudom befejezni versemet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.