Úton vagyok már régóta,
Utamról szól ez a nóta.
Hogy jutottam oda ahol vagyok?
Itt milyen döntéseket hozhatok.
Ez a rész volt katafóra,
Most kezdődik el az ,,óda”.

Verdát a szüleimtől kaptam.
Apám hasonlót kapott hajdan.
A mi családunkba így van, ez már régóta:
Apa mondja meg: mit vezessen a fióka.
Nincs ezzel bajom, sőt nekem tetszik
Könnyű vele íveket bevenni.  

Aztán döntenem kellett,
Hogy milyen úton menjek.
Választhattam volna egyszerűt,
Unalmast és talán sorsszerűt,
De kocsimhoz nem illőt választottam.
Ez a hozzám igen illő változat.

A választottam izgalmas.
Nem sokat megyek, lassan
Szerpentineken kapaszkodom fel
Életem biztonságban nincs sohse.
Üzemanyag folyton fogyóban,
Kútig elérnem mindig csoda.

Segítségem igazából nincsen,
Barátaim nem láttam már rígen.
Bár gyakran találkozom velük,
Már sehova se megyünk együtt.
Én is egyedül utazom, már
Kínoz emiatt magányosság.

Az eső hirtelen jött el,
Ez sajna eléggé közhely.
De így van nincs mit tenni.
Láttáv csak egy pár centi.
Az út is csúszik, baj lehet itt,
Most lassítok ezért egy cseppnyit.

Sötét árnyékot látok magam előtt.
Bicikliző megtestesült vonzerő.
Most megállunk hát mindketten,
Annyit kérdek: ,,Elvihetlek?”
Pakoltunk, és beszáll mellém,
Magányos utam véget ér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.